nov
2

Kis szünet után

Címkék: optimizmus szemüveg | Szerző: red-orange | 11:39 am

 Erősebb szemüveget kellett feliratnom. A vezetésben zavar, bizonytalanná tesz az utakon a homályos látás.

Okok:

1. Nem csináltam az elmúlt időszakban a gyakorlatokat...

2. Rengeteg stressz van az életemben, iszonyat görcsben van a  nyakam, vállam minden nap.

3. A munkám miatt nem tudtam/tudok odafigyelni az étrendemre. Jó ha a napi két étkezés megvan.

4. Sokat kell gép előtt ülnöm, érzem, hogy fáj a pislogás, mert annyira kiszárad tőle a szemem.

 

Pozitívum:

1. Nem romlott csak egy negyedet a szemem a két év alatt. Legutóbb majdnem egy egészet romlott.

2. Ha csináltam a gyakorlatokat, éreztem, hogy jobban látok, és hogy erős a szemüveg.

3. Ha elfáradt a szemem, a korábban felvázolt technikákat bevetve pár perc alatt totál sikerült felfrissítenem magam.

 

Negatívum:

1. A doki azt monda, fél év múlva menjek vissza, mert valószínűleg olvasószemüveg is kelleni fog.

 

Konklúzió:

1. Kitartáson dolgozni kell.

2. Nem váltom ki a szemüveget. :) Most megpróbálok minden nap szemtornázni és lazítani. Fő az optimizmus.

 

júl
18

Remek kis összefoglalót találtam az alábbi linken a a lelki betegségekről, pszichoszomatikus betegségekről: http://betegseg.szeretni.hu/?ref=

Kiindulópontnak igen hasznos. Több dolgot is megnéztem, és bizony mindben van valami, ami elgondolkodtat.

júl
18

 Ehhez a bejegyzéshez Thorwald Dethlefsen - Rüdiger Dahlke: Út a teljességhez. A betegségek jelentése és jelentősége c. könyvet hívjuk segítségül. A könyv egyébként letölthető a http://www.tau.hu/letoltheto.htm oldalról.

Az idézet a könyvből való:

 

"Az érzékszervek az érzékelés kapui. A külvilággal az érzékszervek kötnek össze bennünket. Lelkünk ablakai, melyeken keresztül végső soron magunkat látjuk. Az a külvilág ugyanis, melyet érzékeinkkel megtapasztalunk s melynek cáfolhatatlan realitásában olyan szilárdul hiszünk, a valóságban nem létezik. Próbáljuk ezt a rémséges állítást lépésről lépésre levezetni. Hogyan is működik érzékelésünk? Bármely érzékelés visszavezethető egyetlen információra, mely a részecskék rezgésének változása következtében jön létre. Figyeljünk meg például egy vasrudat; látjuk fekete színét, érezzük a fém hidegségét, tipikus fémszagát, keménységét. Melegítsük fel most egy Bunsen-égővel vasrudunkat – ekkor látni fogjuk, hogy megváltoztatja színét, s vörösen izzik, érzékeljük a hőt, mely belőle árad, s e mozgékonyság ellenőrizhető, látható. Mi is történt? Csak energiát juttatunk a vasrúdhoz, s ennek következtében a részecskék sebessége megnőtt. A részecskék rezgéssebességének növekedése az érzékelés megváltozásához vezetett, melyet mi úgy írunk le, hogy „piros”, „forró”, „hajlékony” stb. Példánkból is világosan látható, hogy érzékelésünk a részecskék rezgésén és frekvenciaváltozásain nyugszik. Ezek a részecskék speciális receptorokon keresztül elérik érzékszerveinket, s ott ingert gerjesztenek, amely kemoelektromos impulzusok útján idegrendszerünkön keresztül eljut agyunkba, s ott egy komplex képet vált ki, melyet mi „pirosnak”, „forrónak”, „illatosnak” stb. nevezünk. Részecskék jönnek be, és komplett érzékelési minták mennek ki: a kettő között pedig ott a feldolgozás folyamata. S mi azt hisszük, hogy azok a komplex képek, melyeket tudatunk a részecskék információi alapján kidolgoz, rajtunk kívül és ténylegesen léteznek! Ez nagy tévedés. Kívül csak részecskék vannak – azokat azonban még soha nem érzékeltük. Bár érzékelésünk a részecskéken nyugszik – a részecskéket nem vagyunk képesek érzékelni. A körülöttünk lévő valóságot szubjektív képeink alkotják. Bár azt gondoljuk, hogy mások (vannak-e egyáltalán?) ugyanazt érzékelik, amennyiben az érzékelésre ugyanazokat a szavakat használják, mint mi – de két ember, ha például „zöld”-ről beszél, sosem tudja ellenőrizni, vajon ugyanazt látja-e vagy sem. Saját képeink körében teljesen egyedül vagyunk, mégis mindent elkövetünk azért, hogy ne találkozzunk ezzel az igazsággal. A képek valóságosnak hatnak – éppoly valóságosnak, mint álmainkban –, de csak addig, amíg álmodunk. Egy szép napon aztán nappali álmunkból felébredünk, s csodálkozunk, hogy valóságosnak tartott világunk a semmiben oldódik föl – csak Maja, illúzió, fátyol, mely a tulajdonképpeni valóságot eltakarja előlünk. Aki okfejtésünket követte, azt vetheti most ellenünk, hogy bár a környező világ abban a formában nem létezik, amelyben érzékeljük, de külvilág mint olyan igenis létezik, csak éppen részecskékből áll. Ez azonban tévedés. A részecskék szintjén ugyanis az én és nem-én, a külső és a belső közötti határok nem léteznek többé. A részecskét nem nézhetjük úgy, hogy az vajon a külvilág vagy az én része-e. Itt nincsenek határok többé. Itt minden egy. A mikrokozmosz és a makrokozmosz egységéről szóló ezoterikus tanítás ugyanezt mondja. Ez az „azonosság” matematikai pontossággal érvényesül. Az én (ego) az az illúzió, amely mesterséges határként létezik tudatunkban – mindaddig, míg énünket megtanuljuk feláldozni azért, hogy meglepetésünkre a félelmetes „magány” (Alleinsein) helyett a „Minden-egy” (All-eins-Sein) valóságát tapasztalhassuk meg.

 

 

Az egységhez vezető út azonban – a beavatás útja – hosszú és fáradságos. Először is öt érzékszervünk az anyag látszólagos világához köt bennünket – amint Jézust is öt sebével e materiális világ keresztjére szegezték. Ezt a keresztre szögezettséget csak akkor haladhatjuk meg, ha magunkra vesszük, s „a szellem újjászületésének” kötőanyagává, hajtóerejévé tesszük. E fejezet elején már mondottuk, hogy érzékszerveink lelkünk ablakai, melyeken keresztül saját magunkat szemléljük. Az, amit környezetnek vagy külvilágnak nevezünk, lelkünk tükröződése. A tükör teszi lehetővé, hogy meglássuk és megismerjük magunkat, ugyanis énünk azon területeit is megmutatja, melyeket a tükrözés kerülő útja nélkül nem láthatnánk. „A környező világ” így az önmegismerés legnagyszerűbb segítőeszköze. Mivel azonban az, amit ebben a tükörben megpillantunk, nem mindig kedvünkre való – árnyékunk is látható lesz benne –, erős bennünk a késztetés, hogy az úgynevezett külsőt leválasszuk magunkról, és hangsúlyozzuk, hogy „ez esetben valóban semmi közünk hozzá”. Egyedül ez a hétköznapi szemlélet veszélye. Mindenkori létünket kivetítjük a külvilágba, s aztán e kivetítés önállóságában hiszünk. Elmulasztjuk visszavenni kivetítéseinket (projekciónkat) – s ezzel elkezdődik a társadalmi munka kora, melyben mindenki máson segít, és senki sem segít magán. A tükrözés tényének tudatosítása útján szükségünk van a külvilágra. Ugyanakkor nem szabad elmulasztanunk kivetítéseink visszavételét, ha egészségesek akarunk lenni. A zsidó mitológia ezt az összefüggést írja le a nő teremtésének képében. A tökéletes androgin embernek, Ádámnak egy oldalát (Luther fordításában oldalbordáját) használja fel az Úr arra, hogy abból valami formálisan önállót teremtsen. Így Ádámnak hiányzik az egyik fele, melyet projekciójában ellenfelének tart. Szerencsétlenség szakadt rá, melyből csak úgy mászhat ki, ha egyesül azzal, ami hiányzik belőle. Ez azonban csak külső kerülővel történhet meg. Ha az ember elmulasztja életútja során fokozatosan integrálni mindazt, amit érzékel, s enged a csábító illúziónak, elhiszi, hogy a külvilághoz semmi köze, akkor sorsa lassan érzékelése akadályozójává válik. Az érzékelés szó szerint: a valóság tudomásulvétele. Ez azonban csak úgy történhet meg, ha az ember mindenben, amit érzékel, felismeri önmagát. Ha ezt elfelejti, lelkének ablakai, érzékszervei lassan zavarosak, átláthatatlanok lesznek, s arra kényszerítik, hogy érzékelése végérvényesen befelé irányuljon. Amilyen fokon romlik az érzékszervek működése, olyan fokon tanulja meg az ember, hogy befelé nézzen, befelé füleljen, bentről halljon. Rákényszerül, hogy egyre inkább önmagát érzékelje. Vannak meditációs technikák, amelyek segítségével szabad akaratunkból visszatérhetünk önmagunkhoz. A meditáló mindkét kezének ujjaival lezárja érzékelése kapuit: a fület, a szemet, a szájat, s az ezeknek megfelelő belső érzéki benyomásokon meditál, amelyek bizonyos gyakorlás után mint absztrakt íz, hang, szín manifesztálódnak.

 

A szem

A szem nemcsak benyomásokat enged be, ki is bocsát valamit: hangulatunk, érzéseink tükröződnek benne. Ezért kutatjuk a másik tekintetét, próbálunk mélyen a szemébe nézni, s olvasni belőle. A szem a lélek tükre. Ha a szemet könnyek borítják el, ez a belső lélekállapotról tudósít. Az íriszdiagnosztika a szemet mind a mai napig a test tükreként használja, a szemből azonban a karakter- és a személyiségstruktúra is kiolvasható. Mind a haragos tekintet, mind a mágikus pillantás azt bizonyítja, hogy a szem nemcsak olyan szerv, amely beenged, hanem valami belsőt kifelé is közvetít. A szem aktivitása, ha szemet vetünk valakire. A német népi nyelv a szerelembe esésre azt mondja: verschaut sich (elbámészkodik) – ez a megfogalmazás arról árulkodik, hogy a szerelmesek nem látják többé a realitást – könnyen elbámészkodnak ebben az állapotban, a szerelem ugyanis vakká tesz (ha nem hullik le szemünkről a hályog...). A szem leggyakoribb zavarai a rövidlátás és a távollátás; a rövidlátás többnyire fiatalkorban lép fel, míg a távollátás az időskor zavara. A felosztás magáért beszél: az ifjúság valóban inkább saját szűkebb köreit látja, hiányzik az áttekintés, a széles látókör. Az öregség a dolgoktól való eltávolodás és distancia kora. Analóg módon működik az idős emberek emlékezete is: amilyen feledékenyek a közelmúlt eseményeivel kapcsolatban, olyan kitűnően emlékeznek a távoli múlt eseményeire, méghozzá csodálatra méltó pontossággal.

A rövidlátás túl erős szubjektivitást jelent. A rövidlátó mindent saját szemüvegén keresztül néz, minden téma által személyesen érzi érintve magát. Csak a saját orráig lát, szűk látóköre azonban nem vezet önismerethez. Éppen ebben rejlik a nehézség, hiszen azt, amit látunk, magunkra kell vonatkoztatnunk ahhoz, hogy jobban láthassuk magunkat. Ez a folyamat azonban saját ellentétébe fordul át, ha beleragadunk a szubjektivitásba. Ez konkrétan azt jelenti, hogy bár mindent magunkra vonatkoztatunk, mégsem vagyunk hajlandók a dolgokban önmagunkat látni és megismerni. Ilyen esetben a szubjektivitás csak duzzogó sértettséghez vagy más elhárító reakciókhoz vezet, anélkül hogy a projekciót feloldaná. A rövidlátás ezt a félreértést fedi fel. Arra kényszerít, hogy nézzünk körül közelebbről saját világunkban. A rövidlátás az éleslátási pontot tolja közelebb saját szemünkhöz, saját orrunkhoz. Ezáltal a test szintjén magas fokú szubjektivitást jelent – célja azonban az önismeret. A valódi önismeret kényszerűen kivezet saját szubjektivitásunkból. Ha valaki nem lát, illetve rosszul lát, a tisztázandó kérdés így hangzik: „Mit nem akarok látni?” S a válasz mindig ez: „Saját magamat.” Azt, hogy a rövidlátó milyen erősen áll ellent annak, hogy önmagát olyannak lássa, amilyen, könnyű leolvasni szemüvege dioptriaszámáról. A szemüveg protézis, tehát csalás. Színvonalasan kiigazítja a sorsot, és úgy tesz, mintha minden rendben lenne. A kontaktlencse esetében ez a csalás még nyomatékosabb azáltal, hogy a „rosszullátás” tényét az illető el is titkolja. Képzeljük csak el, mi történne, ha egy éjjel mindenkitől elvennénk a szemüvegét és a kontaktlencséjét. Az élet egyszeriben sokkal őszintébb lenne. Rögtön felismernénk, hogyan is látják az emberek a világot s magukat, és – ami még fontosabb – az érintettek átélhetnék saját magukat, azt, hogy képtelenek a dolgokat úgy látni, amilyenek. Csak az olyan akadályoztatás segíthet, amit magunk élünk át. Így jó néhányan tudatára ébredhetnének, milyen „tisztázatlan” is a világképük, milyen „homályosan” is látnak, milyen szűk is a látókörük. Talán, mintha hályog hullna le a szemükről, lassan helyesebben látnák a dolgokat, mert hát hogyan is akarhat a be-látásig eljutni az, aki nem lát helyesen? Az idős embernek élettapasztalata folytán bölcsnek, széles látókörűnek kellene lennie. Sokan azonban ezt a széles látókört, sajnos, csak testi szinten valósítják meg, méghozzá a távollátás tünetével. A színvakság az élet sokféleségével, tarkaságával szembeni vakságot jelzi; azokat érinti, akik mindent szürkében látnak, akiknek látásmódja a különbségeket nivellálja – egyszóval: a színtelen embereket. A kötőhártya-gyulladás (conjunctivitis), mint minden más gyulladásos betegség, konfliktust jelez. A kötőhártya-gyulladás fájdalmat okoz a szemben, s ezt csak úgy enyhíthetjük, ha becsukjuk szemünket. Így hunyunk szemet az előtt a probléma előtt, amellyel nem akarunk szembenézni. A kancsalság (bandzsítás): ahhoz, hogy valami teljes dimenziójában feltáruljon előttünk, látásunk két képet igényel. Ki ne ismerné fel ebben a kijelentésben a polaritás törvényének érvényesülését? Két látásmódra van szükségünk ahhoz, hogy felfoghassuk a látvány egységét. Ha a két látótengely koordináltsága elégtelen, bandzsítunk, azaz a két szem retináján két, egymást nem fedő kép (kettős kép) alakul ki. Mielőtt azonban megjelenne előttünk a két különböző kép, az agy úgy dönt, hogy az egyiket teljesen kiszűri (mégpedig a bandzsító szem képét). Így valóságban egyszeműek leszünk, hiszen a másik szem képét az agy nem továbbítja. Mindent síkban látunk, elvész a térlátásunk. És ugyanígy van ez a polaritással is. E téren is együtt kell látnunk a két pólust ahhoz, hogy egy képet lássunk (például elemi rész és hullám – szabadság és determináltság – jó és rossz). Ha ez nem sikerül s a két kép kettéhasad, tudatunk az egyik látásmódot kikapcsolja (elfojtja), s egy-szeműek (félvakok) leszünk, ahelyett hogy belátóak lennénk.

A bandzsító ember valójában egy szemmel látó ember, a másik szem által alkotott képet agya elnyomja, ami a dimenziók elvesztéséhez, egyoldalú világképhez vezet. A hályog: a „szürke hályog” elhomályosítja a szaruhártyát s ezáltal a látást. A beteg többé nem lát élesen. Amíg a dolgokat élesen látjuk, azok megőrzik élességüket – azaz megsebezhetnek bennünket. Ha homályunk feloldja a dolgok sebző élességét, világunkból is kivész a megsebzés veszélye. Az életlen látás környezetünktől, s így magunktól is megnyugtató távolságtartást jelent. A „szürke hályog” olyan, mint egy redőny, amelyet leeresztünk, hogy ne kelljen mindazt látnunk, amit nem is akarunk látni. A szürke hályog, mely elfedi látásunkat, megvakuláshoz is vezethet. A „zöld hályog” (glaukóma) esetén a szem megnövekedett belső nyomása miatt a látótér mindjobban beszűkül, s csőlátás alakul ki. A beteg mintha szemellenzőn keresztül nézné a világot. Áttekintését elveszíti – csak egy tetszőleges részletet észlel. A zöld hályog mögött feltételezhetően a visszatartott könnyek pszichikai nyomása húzódik meg (belső nyomás a szemben). A látni nem akarás legszélsőségesebb formája a vakság. A legtöbb ember a vakságot tartja a legsúlyosabb testi csapásnak. A „vaksággal sújtott” kifejezést átvitt értelemben használjuk. A vaktól örökre elvétetett a külső projekciós mező, arra kény szerül, hogy csak befelé nézzen. A testi vakság csak végső manifesztációja a tudat vakságának. Néhány évvel ezelőtt az Egyesült Államokban egy új operációs technika lehetővé tette, hogy jó néhány fiatalkorú vak személy visszakapta a szeme világát. Az eredmény azonban nem boldogság és öröm volt, mint várták; a megoperáltak jó része nem tudott mit kezdeni a változással, nem találta a helyét. E tapasztalatot a legkülönbözőbb szempontokból elemezhetjük és értelmezhetjük. A mi vizsgálódási szemszögünkből azonban csak az a felismerés fontos, hogy bár funkcionális beavatkozással funkciókat megváltoztathatunk, azokat a problémákat azonban, amelyek a tünetekben manifesztálódnak, így nem lehet elhárítani. Csak akkor fogjuk a fogyatékosságban rejlő nyereséget érzékelni, ha megválunk attól az eszmétől, miszerint minden testi fogyatékosság áldatlan állapot, melyet a lehető leggyorsabban s a leginkább feltűnés nélkül kompenzálni kell, vagy el kell hárítani. Hagynunk kell, hogy a fogyatékosság igenis zavarjon bennünket megszokott életmenetünkben – hagynunk kell, hogy megakadályozzon bennünket abban, hogy úgy éljünk, ahogyan eddig éltünk. Így válhat betegségünk a gyógyuláshoz vezető úttá. Ilyen esetben a vakság is taníthat valódi látásra, s valódi belátásokhoz vezethet el bennünket.

 

A szem megbetegedései

Akinek szem-, illetve látási problémái vannak, először is tegye félre egy napra a szemüvegét vagy a kontaktlencséjét, s próbálja meg tudatosan átélni azt az élethelyzetet, amelybe így került. Készítsen ezután beszámolót erről a napról, s ebben adjon számot magának arról, hogyan látta s élte át világát, mit volt képes cselekedni, s mit nem, miben volt akadályozva, hogyan jött ki környezetével stb. Egy ilyen beszámoló bizonyosan elegendő anyagot szolgáltat ahhoz, hogy az érintett személy jobban megismerje azt a módot, ahogyan a világot s abban önmagát látja. Ajánlatos még a következő alapvető kérdéseknek is utánajárni:

l. Mit nem akarok látni?

2. Szubjektivitásom útját állja-e önismeretemnek?

3. Vajon nem mulasztom-e el a történtekben megismerni önmagam?

4. Vajon felhasználom-e a látást a mélyebb be-látáshoz?

5. Félek-e a dolgokat a maguk élességében látni?

6. El bírom-e egyáltalán viselni, ha a dolgokat olyannak látom, amilyenek?

7. Létemnek (So-sein) vajon mely területei azok, amelyekre inkább nem figyelek oda?"

 

Érdemes elgondolkodni a leírtakon. Kétség kívül van benne valami. A kérdéseken és a rájuk adott válaszokon is elmélkedjünk! 

 

júl
16

 ...alapja , mint minden másnak is, a kiegyensúlyozottság, harmónia. Ez azt jelenti, hogy fontos a változatos étrend, ugyanakkor a mértékletesség.

Ajánlom mindenki figyelmébe Kurt Tepperwein: Savtalanítás-A fiatalság forrása című könyvét.

Igen hasznos információk vannak benne azzal kapcsolatban, hogy a megfelelően összeállított étrendnek köszönhetően bizonyos betegségek leküzdhetők, közérzetünk általánosságban véve javul. Sok esetben  például azért fájnak az izületeink, mert elsavasodott a szervezetünk. Lejjebb is arról esett szó, hogy látásunkat bizonyos élelmiszerek figyasztásával javíthatjuk. A látásjavításról szóló könyv (aki olvasta, tudja) jópár soron keresztül taglalja a nem megfelelő étkezés következényeit.

Kurt Tepperwein leírja, hogyan tisztíthatjuk meg a szervezetünket a káros anyagoktól. Fontos a szervezet sav-bázis egyensúlya. Egyébként gyógyszertárakban kapni bázikus port (ott keverik ki), és annak fogyasztása is segít valamelyest az egyensúly helyrebillentésében. Ám azt hozzá kell tenni, hogy nem helyettesíti a por az életmódváltást, étrendváltást. A könyv egyébként beszerezhető bármely könyvesboltban, vagy netről is le lehet tölteni.

jún
24

Kérdés

Címkék: kérdés látásjavító szemüveg | Szerző: red-orange | 10:32 am

 Sajnos jelenleg nincs időm utánaolvasni, hogy működik a látásjavító szemüveg. Ki miket hallott róla? Esetleg tapasztalatok?

jún
22

 A könyv, amely segítségével visszanyerhetjük éleslátásunkat: Harry Benjamin:Tökéletes látás szemüveg nélkül.

 

 

Párszáz forintos könyvről van szó. Érdemes beruházni rá. Az itt leírt gyakorlatok mellett mások tapasztalatairól is olvashatunk. (A libriponthuról van a kép) Az én változatomon kiwi helyett répa van, és akkor még csak félmillió példányban kelt el. Úgy néz ki, azóta vettek belőle még pár darabot az emberek :)


Mondjuk mindig is foglalkoztatott a kérdés, hogy ha meggyógyítható a szemünk rendszeres tornával, némi étrendváltással, akkor miért nem reklámozzák ezt a könyvet? Az orvosok szemüveg helyett, miért nem tornát írnak fel? Sajnos ezek csupán költői kérdések, hisz mindenki tisztában van azzal, hogy érdekek és pénz áll az egész mögött. A szemüveggyártás nagy biznisz, sok pénz van benne. Elég csak a többtízezres keretekre gondolni, és a lencsék sem túlzottan olcsók. Pedig van akciózás, extra ajánlat stb. Minden a pénzről szól. Az, hogy mi lenne hasznos, mi lenne egézséges (szemtorna ebben az esetben), az nem üzlet, hisz ezeket a gyakorlatokat otthon bárki elvégezheti.

jún
22

 A videó hatására úgy döntöttem, hogy mostantól abszolút nem fogom hordani a szemüvegem, mert az csak hártáltat.

Linkajánló: www.szemtorna.hu

Érdemes ellátogatni az oldalra, ott még több hasznos infó van. Aki szeret fórumozni, annak arra is van lehetősége, hogy kérdezzen, beszélgessen másokkal a tapasztalatairól.

Sok sikert és kitartást!

jún
22

Sziasztok! Na itt egy jó kis videó arról, amiről beszéltem!

jún
21

 Saját tapasztalataim következnek néhány mondatban a  tornával kapcsolatban.

 

Akármennyire hihetetlen, de működik. A gyakorlatok előrehaladtával, rendszeres elvégzésével lassan, de annál biztosabban elkezd javulni a látásunk. Azonban fontos, hogy amennyire csak lehet, mellőzzük a szemüveg viselését. A szemüveg ugyanis gyorsan visszaszoktatja a szemet a régi állapotokhoz. Akár egy napi tartós szemüvegviselet tönkreteheti egy heti munkánkat.

 

Tipp, ami nekem bevált: Csak ismeretlen helyekre, távolabbi, forgalmasabb helyekre veszem fel a szemüveget, ill. tévézéshez. Ha van kísérőm, akkor az ő szemére támaszkodok. A szemtornát tévézés közben (reklám alatt) is szoktam végezni. Pont annyi ideig tartanak a  reklámok, hogy a második részben leírt gyakorlatok mindegyike elvégezhető. Ezzel szerintem kicsit sikerül ellensúlyozni a tévézés miatti szemüvegviselést.

Mivel itt a nyár, rengeteg zöldséget, gyümölcsöt tudunk fogyasztani. Éljünk is ezzel a lehetőséggel! Fogyasszunk lehetőleg magyar gyümölcsöket, zöldségeket, és inkább szezonját élőket, hisz az ízük is sokkal jobb olyankor (szerintem).

Fontos a stresszoldás. A vállunkban, nyakunkon összegyűlt stresszt próbáljuk levezetni a már említett gyakorlatokkal. Nekem beváltak.

Ne keseredjünk el, ha úgy érezzük, romlik a  szemünk vagy nem tapasztalunk javulást. A gyakorlatok segítségével  szemüveg nélkül lesznek élesebb és kevésbé élesebb pillanataink. Ám egy idő után az éles pillanatok dominánsá fognak válni. A legjobban majd úgyis akkor fogjuk észrevenni a gyakorlatok pozitív hatását, amikor felvesszük a  szemüvegünket. Tapasztalni fogjuk már néhány gyakorlat után, hogy mintha kicsit erős enne a szemüvegünk és fáj tőle a szemünk. Legjobban a tévénken tudjuk ezt letesztelni, ha a txt-n nézelődünk. Nem kell hunyorogni, minden betű, szám teljesen tiszta, talán túl erős is. Ha a szemüvegtől fáj a szemünk, akkor ne hordjuk. A fájás azt jelenti, hogy a szem próbálna visszaszokni a szemüveg lencséjének erősségéhez. Ezt semmiképp ne hagyjuk!


(kép forrása: http://www.rumli.hu/arukepek/óriás%20szív%20alakú%20szemüveg%20900.jpg)

jún
21

 Az előző két részben sorra vettük a lazító, valamint az éleslátást segítő gyakorlatokat. A szemizomlazító és -erősítő gyakorlatokon túl fontos szerep jut az étrendnek is Rövid áttekintés következik.
 

Éleslátásunk megőrzésében komoly szerep jut a megfelelő étrendnek. Szemünk legjobb barátja az A-vitamin, mely a zsírban oldódó vitaminok közé tartozik. Olyan A-vitaminforrásra van szükségünk, mely elsősorban zöldségekben, gyümölcsökben található meg. Ezeket összefoglalló néven karotinoidoknak nevezünk. A rendszertelen táplálkozás, a gyorsétkezés, a rengeteg hús mind-mind káros hatással van a szervezetünkre, így a szemünkre is. Egyrészt a táplálék nem tud megemésztődni, felszívódni rendesen, másrészt a sok nassolással túlterheljük az emésztőrendszert, hisz folyamatos emésztésre kényszerítjük. A táplálék pedig addig nem haladhat tovább az emésztőrendszerben, amíg a gyomorban minden a megfelelő alkotóira nem bomlik. Ha ráeszünk a félig emésztett ételre valamit, akkor azzal a lényeges alkotókat tönkretesszük és a gyomornak újab munkát adunk. Emellett a túlzott húsfogyasztással elsavasíthatjuk a szervezetünket. Fontos tehát az egyensúly, a rendszeres, gazdag étkezés.





 



Akik szeretnének hozzájárulni a látásuk javításához, azoknak érdemes a következő étrendet követniük, illetve az étkezési szokásaikba beépíteni s hangsúlyt fektetni az adott élelmiszerekre.



Fontosak nagyon a szervezet számára, de a szem számára a nyers zöldségek és gyümölcsök. A zöldségeket ehetjük párolva, de semmiképp ne főzzük túl őket, mert olyankor a lényeges alkotók kifőnek a zöldségből. Együnk mindent frissen, ha tehetjük, és ami fontos, az évszaknak megfelelően. Fogyasszunk aszalt gyümölcsöket, dióféleségeket is. Együnk napi rendszerességel mézet és minden nap együnk/igyunk tejtermékeket. A hús fogyasztása szintén elengedhetetlen, ám bőven elég heti egyszer vagy kétszer. A fehérkenyeret felejtsük el! Helyette teljes kiőrlésű kenyeret vásároljunk. Legjobb, ha korpakenyeret eszünk, de lényegében a rozskenyér és egyéb magvas kenyerek is megteszik. Mindenféle édességet kerüljünk. Ez alatt a lekvárokat, tortákat, süteményeket, csokoládékat, cukorkákat kell érteni.



Ideális étrend az lenne, ha reggelire gyümölcsöket ennénk, rá egy órára valami szilárdat, mondjuk kenyeret, vay gabonafélét, hozzá kis sajtot vagy natúrjoghurtot, kefírt. Ebédre zöldségekből salátát vagy pároltzöldséget (valami vega-jellegűt) készítsünk. Mindenképp valami könnyed, gyorsan és jól emészthetőt főzzünk. Együnk szárított gyümölcsöt, dióféléket is. Kerüljük a sok és erős fűszerezést. A sózással óvatosan bánjunk. Több helyen hallani, olvasni, hogy egy felnőtt szervezetének naponta egy kiskanálnyi sóra van szüksége, amit bőven túllépünk egy-egy ebéd megfőzésekor. A teát vagy kávét gyengére főzzük, kevés cukrot tegyünk bele. A teába cukor helyett tehetünk mézet is. A konzervételeket mindenképp kerüljük.



 



Harry Benjamin könyvében a következő A-vitamint tartalmazó nyersanyagokat sorolja fel (sorrendben az elsőben van a legtöbb A-vitamin): csukamájolaj, nyers borjúmáj, nyers ökörmáj, nyers spenót, csipkebogyó, hecsedli, nyers répa, szárított sárgabarack, krémsajt, zsíros sajt, petrezselyem, menta, vaj, vitamintartalmú margarin, tojássárgája, szilva, paradicsom, fejessaláta, sárgarépa, káposzta, szójabab, zöldborsó, búzacsíra, friss tej, narancs, pasztőrözött tej, datolya.


 

 
 
(A kép forrása: 
http://fozes.repeta.hu/files/image/zoldsegek.jpg )

 

 

 

jún
21

 Az első részben olyan gyakorlatokról olvashattunk, amelyek szemizmainkat pihentetik, lazítják el. Az elveszett éleslátás visszanyerhető, ugyanakkor az alábbi gyakorlatokkal megelőzhető a baj.

 A látásjavítás legtriviálisabb gyakorlata az olvasás. Téves az a felfogás, mely szerint az olvasás árt a szemnek, rontja a látást. Az olvasás éppen, hogy lazítja a szemizmokat, ennek segítségével megőrizhetjük szemünk egészségét. Az olvasást természetesen szemüveg nélkül végezzük, különben csak még jobban megfeszülnek a szemizmok. Az olvasás csakis szemüveg nélkül pihentető a szemnek. Olyankor magunktól többet is pislogunk, mintha szemüveggel az orrunkon próbálnánk egy regényt, hosszabb lélegzetvételű szöveget olvasni.
A rendes látás visszaszerzésének egyik módja az, ha minden nap olvasunk a következő módszer segítségével:

Lazítsuk el a szemünket az előző cikkben említett módszerek egyikének segítségével, például tenyerezéssel. A könyvet vagy úságot olyan távolságban tartsuk el magunktól, ahonnan még élesen látjuk a betűket. Fontos, hogy egész idő alatt rendszeresen pislogjunk. Például kettő-öt soronként. Egy idő után ez automatikussá válik. Továbbá fontos arra is ügyelnünk, hogy ne erőltessük a szemünket meg. Ha csak két-három oldalt tudunk így olvasni, vagy csak 10 percet bírunk így, már az is jó. Idővel többet fogunk tudni olvasni, valamint az időt is növelhetjük. Ha az egyik szem gyengébb, mint a másik, akkor azzal többet kell olvasni. Ilyenkor az egyik szemet letakarjuk, s csak az egyikkel olvasunk.



Másik, szintén könyvhöz köthető gyakorlat a központi látás javítására irányul. Azok, akik homályosan látnak, azoknak a központi látásával gondjai vannak. Ezen úgy javíthatunk, hogy nyomtatott sajtóból, könyvből kiválasztunk szavakat (lehetőleg középtájról), és azokat próbáljuk minél élesebben látni, nézni. Hunyjuk be a szemünket, és próbáljuk élesen elképzelni az adott szót. Majd nyissuk ki a szemünket, nézzük meg a szót és lássuk élesebbnek a többihez képest, majd ismét csukjuk be a szemünket, és így tovább. Végezzük ezt a gyakorlatot öt percig. Egy idő után észrevehetjük, hogy a kiválasztott szavunk élesebb, vastagabb, mint a körülötte lévők.



Mint korábban írtuk, a konkrét szemizomerősítő gyakorlatok előtt végezzünk lazító gyakorlatokat. Fontos, hogy a nyak ne legyen merev, legyünk teljesen ellazult állapotban. Az előző cikkben említett ellazulásos gyakorlatok mellett koncentrálhatunk konkrétan a nyakra és vállra is. Nyakunkat mozgassuk meg körkörösen oda-vissza. Ezután fordítsuk jobbra, majd balra. A feladatot csináljuk lassan, koncentráltan, de gyorsabb tempóban is lehet. Eredményesebbnek mondható azonban, ha lassan végezzük, még a levegővételre is koncentrálva közben. A vállakat is mozgassuk meg alaposan, rázzuk le magunkról a feszültséget. Nyújtóztassuk meg karjainkat, csináljunk vállkörzést. Tetszés szerint olyan gyakorlatokat végezzünk, ami megmozgatja a vállat, a kart és a nyakat. Továbbra is fontos irányelv, hogy ne erőltessük meg magunkat, se a vállakat, sem pedig a szemünket.







Szemizomerősítő gyakorlatok:



1. gyakorlat: Szemünkkel nézzünk fel-le hatszor egymás után. Majd pihentessük a szemet tenyerezéssel (1 percig). Ezt végezzük el egymás után háromszor. Észre fogjuk venni, ahogy a szemizmok lazulnak: Egyre mélyebbre és egyre magasabbra tudunk majd nézni. Miután ez könnyedén megy, nyugodtan emelhetjük 9-10-12-re a fel-le nézést.



2. gyakorlat: Most a szemünkkel balra, majd jobbra nézzünk hatszor egymás után. Ezuán tartsunk 1 perces pihenőt, és folytassuk a gyakorlatot. Itt is emelhetjük a jobbra-balra nézés számát.



3. gyakorlat: Ezen gyakorlat során körkörös mozgást végzünk a szemünkkel. Egyszer balról jobbra, majd fordítva négyszer egymás után, majd kisebb szünet után még kétszer megismételjük a gyakorlatot. Kezdetben előfordulhat, hogy nehezen megy, de nem kell kétségbeesni.



4. gyakorlat: Ennek lényege a távolba- és közelbenézéshez szükséges izmok megmozgatása. Válasszunk ki egy tárgyat vagy pontot kb. 3 méterre magunktól. Ujjunkat pedig tegyük kb. 20 cm távolságba magunktól. Először nézzünk az ujjunkra, majd a 3 méterre lévő tárgyra, majd az ujjunkra és így tovább. Ezt tízszer végezzük el egymás után. Érezni fogjuk, ahogy szemünk alakja változik (dülled/domborodik). Kis pihenő után még kétszer tíz alkalommal végezzük el ezt a gyakorlatot.



Még egyszer kihangsúlyozzuk, hogy nem szabad erőltetni a szemet! Ha nem megy a háromszor hat vagy tíz, akkor csináljunk kevesebbet, s majd idővel emeljük a megadott értékre a gyakorlatot.



Jó gyakorlást!



 
 
 
( a képek forrásai:


 

 

jún
21

 Napjainkban rengetegen hordanak szemüveget, s orvoshoz fordulva mind erősebb és erősebb lencsét kapnak. Ez a folyamat megállítható, mi több: éles látásunkat visszanyerhetjük kitartó munkával.
 

 Sokan nem értik, miért romlik a látásuk, hisz ott a szemüveg, amely téves elgondolás szerint arra hivatott lenni, hogy megállítsa ezt a folyamatot. Ahhoz, hogy megértsük, miért káros valójában a szemüveg (melyből mára már divatcikk lett), ahhoz a szem működési elvét kell röviden vázolnunk. A szemünk, vagyis a szemgolyó egy majdnem gömb alakú szerv, amely a különböző mozgási irányok során változtatja alakját a szemizmok segítségével. A szemizmok kulcsfontosságú szereppel bírnak az éleslátásban. Általában az éleslátásért felelős izmok a sok, órahosszig tartó egy pontba történő nézés következtében megmerevednek. Legfőbb ellensége a szemünknek a monitor és a tv. Kevesebbet is pislogunk olyankor, ami szintén káros.

 Miután érzékeljük az éleslátás elvesztését, szemüveggel pótoljuk azt, mely a szemizmok merevségére még rátesz egy lapáttal. A szemüveg ugyanis arra készteti a szemet, hogy bizonyos pontból nézze (az üvegen kersztül) a tárgyakat. Ennek során még kevesebbet pislogunk, még jobban megfeszülnek a szemizmok, s még inkább romlani fog a látásunk. Ebből is látszik, hogy a szemüveg noha rövidtávon kisegít minket, hosszútávon viszont csak árt nekünk.

 Ha szeretnénk visszanyerni régi látásunkat, legelőször is a szemüvegünktől meg kell szabadulnunk. A szemet vissza kell szoktatni a természetes látáshoz, nézéshez. Otthon ne hordjuk a szemüvegünket, vagy ha nagyon rossz a látásunk, akkor is legalább pár órán keresztül tevékenykedjünk szemüveg nélkül. 







 Első cikkünkben a bevezető, lazító gyakorlatokat szeretnénk bemutatni. Fontos, hogy a bevezető gyakorlatokra időt szánjunk, ugyanis a szemizomerősítő-gyakorlatok során elengedhetetlen, hogy minél lazábbak legyenek az izmok.

Íme, a lazító gyakorlatok:



 1. Hideg víz

 Szemünket naponta háromszor mossuk meg hideg vízzel. Kb. 15-20-szor öblítsük át az arcunkat, legfőképp a szemre koncentrálva ( a szem folyamatosan zárva van a gyakorlat alatt). Érezni fogjuk a hatását közvetlenül utána. A hideg víz hatására felélénkülnek a sejtek, ellazul a szem. Miután megmostuk a szemünket, törölközővel gyengéden masszírozzuk át, s csak ezután nyissuk ki először a szemünket. Bármikor elvégezhető ez a gyakorlat. Ha úgy érezzük, kicsit feszül a szemünk, vagy fáj, érdemes hideg vízzel megmosnunk. Utána garantáltan jobban fogjuk érezni magunkat.



 2. Napfény

 A napfénynek szintén hasonló lazító hatása van, mint a víznek. Ezt a gyakorlatot naponta háromszor végezzük (persze ez függ az időjárástól is). Behunyt szemünkkel forduljunk a nap irányába, és lassan forgassuk fejünket jobbra-balra, hogy a szem minden oldalát egyenlően érje a fény. A gyakorlatot 5-10 percig végezzük. 



 3. Pislogás

 Furának tűnhet, hogy ez is idetartozik, hisz az ember akaratlanul is pislog. Igen ám, de az, aki szemüveget visel évek óta, annál ez a természetes folyamat kihagy. A szemüveges ember sokkal ritkábban pislog. A feladat egyszerű: erőltetés nélkül pislogjunk kb. 10 másodpercenként. Egy idő után majd azt fogjuk észrevenni, hogy magunktól (nem tudatosan) egyre többet pislogunk, visszatérve a természetes látás pislogási rendjéhez. Ehhez persze elengedhetetlen lenne a szemüveg teljes elhagyása, ám a munka és egyéb szemüveg nélkül elvégezhetetlen tevékenységek miatt ez a folyamat sokkal lassabb. De ne keseredjünk el, hisz kitartó gyakorlással eredményeket érhetünk el!



 4. Tenyerezés

 Ez a módszer roppant egyszerű, ám sokan az időtartalma miatt inkább ki szokták hagyni a gyakorlatok közül, pedig éppoly fontos, mint a többi. A gyakorlat kb. 20-30 percet vesz igénybe. A lényege, hogy tenyerünket a szemünkre tesszük elsötétítve azt, ezzel elősegítve a szemizmok ellazulását. A legjobb, ha kényelmesen leülünk, könyökünkkel a térdünkre támaszkodunk. A szem ellazultságát az egyre nagyobb sötéség jelzi. Minél feketébben látunk, annál lazábbak a szemizmok. Közben szellemileg is relaxálódunk, hisz ilyenkor befelé figyelünk. A látás javulásában fontos szerepe van egyébként a kipihentségnek, stesszmentességnek is. Még azok is, akik nem hordanak szemüveget, bizonyára észreveszik, hogy néha mintha kicsit összemosottabban látnának. Ez általában az idegi túlterheltség miatt szokott előfordulni. Ilyen szempontból kiváló ez a gyakorlat, hisz nemcsak a szemet lazítja el, de szellemileg is pihentet.



 5. Lebegés

 A szem és szemkörnyéki izmok ellazítására remek gyakorlat a lebegés. Álljunk kis terpeszbe, majd ringassuk a testünket jobbra-balra. szemünk kövesse az irányt! Érdemes egy ablak elé beállni és azt figyelni. A feladat során az ablakot ellentétesen mozgónak fogjuk látni. Néha rövidebb időre csukjuk be a szemünket, és úgy folytassuk a gyakorlatot. Mikor csukva van a szemünk, továbbra is gondolatban lássuk magunk előtt a mozgó ablakot. Majd nyissuk ki, és így tovább. ezt s öt-tíz percig végezzük naponta kétszer-háromszor.



Bónusz: Stresszoldás a szemünkért.

Mindenképp fontos, hogy az idegrendszerünk ne legyen a stressz miatt túlterhelt. Különböző stresszoldó technikák léteznek a stressz csökkentésére. (Számomra bevált módszer, mellyel végigmasszírozom magam.)





1. Masszírozzuk körkörös mozdulatokkal több vonalban a homlokot végig. Jobb kezünkkel az óramutató járásával megegyezően, bal kezünkkel pedig azzal ellentétesen. Két ujjal tegyük ezt. Miután alaposan végigmasszíroztuk két-három sávban a homlokot (felülről haladjunk lefelé), jöhet a szem.

2. Dörzsöljük össze a tenyerünket, és tegyük egy-két percre a szemünkre.

3. A szemgödröt ujjunkkal masszírozzuk át lassan. A felső szemgödör-részt a hüvelykujjunkkal, az alsó szemgödör-részt pedig mutatóujjunkkal masszírozzuk át, mindkét esetben belülről kifelé haladva.

4. Ezután az orrunkat tenyerünkkel jobbra, majd balra "simogassuk át".

5. Az orrnyeregnél húzgáljuk lefelé a kezünket, akár lehet kicsit erősebben is. Ahogy jobban esik. (Lényegében most a homloktól lefelé visszük a stresszt)

6. A száj következik. Szintén körkörös mozdulattal először a felső, majd az alsó ínyünket masszírozzuk át. Ezt egyébként ettől függetlenül is fontos lenne, hisz megelőzi a fogínyvérzést, ínysorvadást!

7. Dörzsöljük át az arcunkat, arccsontot fel-le mozdulatokkal.

8. Majd a halántékot is szintén le-fel mozdulatokkal.

9. A fülünket is át kell picit (fülünk mögött is, alulról felfelé haladva), majd a fejbőrt is alaposan, ezzel élénkítve a hajhagymákat.

10. Nagyon fontos még a nyakszirt (koponya hátsó-alsó részének) átdörzsölése (körkörösen), majd innen visszük le a nyakon keresztül a stresszt. A nyakszirt részéről lefelé húzó, masszírozó mozdulatokat teszünk, végigmegyünk a nyakon a vállakig, lapockáig. Lényegében ameddig a kezünk ér.



Jó gyakorlást!







(a képek forrása: